fbpx

2013-ban kezdtem el a mesterszakot nemzetközi gazdaság és gazdálkodás szakirányon. Az elképzelés az volt, hogy közgazdászként majd olyan utak válnak elérhetővé, amelyekre egyébként nem lenne esélyem. Hosszú szenvedés után, melyet passzív félévek, lustaság és általános motiválatlanság jellemzett, végül most pénteken szereztem meg a diplomámat. Ezek után elgondolkoztam, hogy megérte-e nekem a befektetett energia.

Mennyit ér a diploma?

Kezdjük ott, hogy egy alapdiplomát már 2012-ben megszereztem, így nálam a kérdés nem az volt, hogy van-e vagy nincs diplomám, hanem csak a mesterdiploma forgott kockán. Az alapdiploma ma is megéri akárhogy is nézzük, a számok nem hazudnak.

A Fizetesek.hu felmérése szerint szakmai tapasztalat nélkül és általános iskolával 195 ezer forintot lehet keresni átlagosan, szakközépiskolával 216 ezret, érettségivel 240 ezret, OKJ papírral pedig 246 ezret. Főiskolai diplomával 332 ezer az átlagos kezdőfizetés, egyetemi végzettséggel 339 ezer forint.

Nagyon nem mindegy az, hogy mekkora a kezdőfizetésünk, mert az egész karrierünk során elérhető keresetünkre kihathat (és akkor nem számoltam ki mit jelent, ha 3%-nál jobban tudod növelni a fizetésed). Az alábbi táblázatban összeszedtem, hogy 10 év után, évi 3%-os keresetnövekedéssel mennyivel fog átlagosan többet keresni egy diplomás az alacsonyabb végzettséggel rendelkezőknél:

Mennyivel keres többet egy diplomás 10 év után

Látható, hogy nagyon jelentős különbségek vannak a felsőfokú és a nem felsőfokú végzettség között, ugyanakkor az is szembetűnő, hogy az egyetemi és főiskolai végzettség között lényegében nincs különbség kereset szempontjából. Persze nem minden diploma és nem minden szakközépiskola, OKJ stb. ér ugyanannyit, lesznek olyan diplomások, akik messze rosszabbul fognak keresni bizonyos szakmunkákat végző embereknél, pláne, ha ez utóbbi még vállalkozik is.

Azalábbi táblázatban a legjobban és legkevésbé jól fizető ágazatokat szedtem össze:

5 legjobban és legrosszabbul fizető ágazat

forrás: https://www.fizetesek.hu/fizetesek

Ha ezekbe a kategóriákba mélyebben is belenézünk (amire az oldalon lehetőség van), akkor az látszik, hogy bal oldalon vagy a felsőfokú végzettséget, vagy a vállalkozást megkívánó, míg jobb oldalon jórészt papírt  nem igénylő szakmák vannak.

Mire jó a diploma?

A diploma alapvetően történelmileg arra volt használatos, hogy bizonyítsa tulajdonosának szakképzettségét, hogy elsajátította egy adott szakma csínját-bínját. Korábban a szakmák egy szűk rétege kívánt csak meg ilyen képesítést, és a felsőoktatás az elit kiváltsága volt, a végzettek aránya nem haladta meg adott korcsoport 10-15%-át. A 20. század második felétől kezdve jellemző az eltömegesedés és ezáltal a diploma minőségének és értékének változása.

Manapság, ha végignézzük egy állásportál kínálatát, szinte bármilyen irodai munka feltétele a diploma. Persze, ha kellő szakmai tapasztalattal rendelkezik az ember, akkor el fog tudni helyezkedni diploma hiányában is, de nehezebb dolga lesz, mint ha lenne oklevele. De tényleg annyi plusz tudást ad egy diploma, hogy jogos az ekkora keresetbeli különbség? Igen, és nem. Egyrészt vannak olyan szakok (tipikusan az orvosi, jogi, vagy egyes mérnöki képzésekre gondolhatunk), amelyek egyértelműen máshol meg nem szerezhető tudást adnak, amik hiányában az adott hivatás nem lenne végezhető.

Viszont a legtöbb képzés nem ilyen: csak általános tudáshalmazt öntenek a hallgatókra, akik ennek jobb esetben 1%-át fogják ténylegesen használni a szakmájuk során. De akkor mi értelme ennek az egésznek? A jelzés (signalling) elmélet szerint a végzettség megszerzésével valójában nem a termelékenységed (tudásod) nő, hanem csak azt tudod jelezni egy munkaadónak, hogy képes vagy bizonyos szintű munka elvégzésére. Ez azért kell, mert a munkaadó egyébként semmilyen információval nem rendelkezik rólad és maximum egy fél órás interjú keretében tudja felmérni a tudásodat/képességeidet.

Pontosan, emiatt terjednek egyre inkább az alternatív képzési módok, amelyek egyszerre elégítik ki a munkaadók jelzés iránti vágyát, másrészt az életben is gyorsan alkalmazható tudást biztosítanak. Főleg IT területén láthatunk fél – 1 éves intenzív képzéseket, amik garantált munkalehetőség mellett biztosítják, hogy felkészítenek a munkavégzésre.

Egy mesterképzés tapasztalatai

A fentieket figyelembevéve azt mondanám, hogy az alapszakom megérte, mert elindított a multi ranglétrán (hogy ez mennyire jó vagy sem, azt most ne firtassuk), viszont a mesterszakom már sokkal kevésbé indokolható. Amikor munka mellett elkezdtem a mestert, azt gondoltam, hogy szükségem lesz rá, hogy jobb munkakörben tudjak elhelyezkedni, de mire elvégeztem, ott tartok ahova a diplomával akartam eljutni. Ez főleg persze a rétestésztaként elhúzott oktatásomnak köszönhető: miközben csináltam, jöttem rá, hogy ez az energiabefektetetés valószínűleg nem fog kézzel fogható megtérülést okozni, ezért nem is igyekeztem elvégezni a szakot. Gazdasági területen a munkatapasztalatom fontosabb lett, mint hogy milyen papírt tudok lobogtatni. Ne legyen igazam, de most úgy látom, hogy sok hozzáadott értéke ilyen szempontból nem lesz a képzésemnek.

Viszont számomra a záróvizsga felkészülésnek és a diplomadolgozat megírásának volt még egy tanulsága. Korábban mindig félvállról vettem a felsőfokú tanulmányaimat és a „csak görbüljön” iskola elkötelezett diákja voltam. Nálam talán csak az előadók voltak unottabbak és kevésbé lelkesek attól, hogy órákra kell járniuk. A magyar felsőoktatásról sok jót nem lehet elmondani, szerintem mindenki találkozott a tíz éve készült ppt-kel, az internetről és mobiltelefonról, mint merőben új technológiáról beszélő tankkönyvekkel, a teljesen használhatatlan információhalmazokkal és az előadókkal, akik az érdeklődés felkeltése helyett eltökélt céljuknak tekintik, hogy elaltassák a hallgatóságot. Ez elég indokot szolgáltatott nekem is, hogy úgy érezzem, nincs is értelme rendesen figyelni. Helyette inkább a bulikkal, játékokkal, szórakozással töltöttem az időmet.

Ennek ellenére most, hogy két év után kellett ismételten nekiálltam tanulni, hogy végre be is fejezzem a képzést, úgy döntöttem, hogy biztosra megyek és rendesen megcsinálom a dolgozatot és megtanulom a tételeket. Ez ráébresztett arra, hogy a korábbi hozzáállásom mennyit vett el a képzés minőségéből. Rájöttem, hogy a rendelkezésemre álló éveket, amiket a saját magam fejlesztésére fordíthattam volna, lényegében elpocsékoltam.

Mit csinálnék másként, ha ma kezdeném a tanulmányaim?

Ha ma újrakezdhetném, az érdekesebb tárgyaknál elolvasnám a kötelező és ajánlott irodalmat, utánanéznék az engem érdeklő dolgoknak és igyekeznék széleskörűbb tudásra szert tenni. Lehet, hogy sose használnám, de a tudás nem vész kárba. Hiszem, hogy egy ember minél többet tud, minél szélesebbek az ismeretei, minél több mindenhez tud hozzászólni, annál összetettebb és „gazdagabb” lesz. Tudni valamit sosem lesz kárunkra és sosem tudhatjuk, hogy milyen beszélgetésben, interjún vagy helyzetben lesz véletlenül hasznos, amit így megtanultunk.

Ma is úgy gondolom, hogy jó befektetés volt diplomát szerezni, mert segített az elhelyezkedésben és enélkül ma egészen biztosan sokkal rosszabbul keresnék. A mesterdiploma már sokkal kétségesebb, hogy megéri-e mivel, ha bekerültél egy munkahelyre onnantól kezdve a tudásod és tapasztalatod fontosabb lesz, mint a végzettséged. Bár a képzéseim sok kivetni valót hagytak maguk után, ennek oka részben a saját hozzáállásom volt. A legfőbb tanulság számomra az, hogy nem lehet a színvonaltalan oktatás mentség a saját hanyagságomra: ha tényleg a tanulás a célom és nem csak a papír, akkor nekem is mindent meg kell tennem azért, hogy gyarapodjanak az ismereteim.

Nektek mi a véleményetek? Írjátok meg kommentben, hogy szerintetek megéri-e tanulni, vagy hogy ti mai fejjel mit csinálnátok másként.

Tetszett a cikk? Iratkozz fel és minden héten elküldjük legfrissebb cikkeinket!



1 hozzászólás

Penge · 2019-10-20 - 02:05

Én mai fejjel az érettségit sem csinálnám meg, hanem húztam volna ki Angliába, amikor még nem volt tele kelet-európai gazdasági bevándorlóval és nem utáltak mindenkit és relatíve jó, kényelmes állásokat lehetett szerezni relatíve normális, közeli szálláslehetőséggel és 10 év alatt összedobtam volna annyi tőkét, amivel ma 2-3 budapesti ingatlan boldog tulajdonosa lennék. Ja meg persze lenne párszáz bitcoinom is, hiszen mai fejemmel* látnám előre az azóta megtörtént dolgokat.

Szóval ez egy érdekes elmélkedés, de értelme nem sok van ebben a formában.

A felsőoktatásnak sosem az volt a célja, hogy tudást adjon (kivéve az általad is felsorolt speciális esetekben, mint orvos, ügyvéd, mérnök), hanem hogy kapcsolatokat építhess általa.

A “világ leggazdagabb embereinek nincs diplomája” bulvárhírből sem az a tanulság, hogy azért gazdagok, hanem az, hogy mindannyian középosztálybeli amerikai emberek és neves egyetemre jártak és hamar rájöttek a lényegére, ezért hagyták ott és építették a karrierjüket.

Kapcsolatokat pedig akkor tudsz építeni, nem csak egyetemen, hanem bárhol, – de utóbbi helyen a tanulási kényszer (a kettesért is küzdeni kell) és az időveszteség kontra jövedelemszűkösség miatt extra nehéz helyzetben vagy, – ha van mögötted tehetős családi háttér.

Ha bármilyen oktatástól és az utána következő tortúrától, hogy magasabb legyen a jövedelmed várod a megváltást, akkor tévúton jársz. Egyrészt az összehasonlító táblázatban két apró dolgot nem vettél figyelembe. Az elpazarolt évek alatti jövedelmet
A 8 általánost végzett asztalos már 16 évesen gründolhatja a saját vállalkozását.
Az érettségizett nyert +4-6 évet a BSc/MA-hoz képest és míg előbbi ennyi idő alatt lehet, hogy már középvezető, addig utóbbi számára most kezdődik az ördögi kör, hogy gyakorlat nélkül normális helyre nem kell, de ahhoz, hogy gyakorlatot szerezzen meg dolgoznia kéne, így jó esetben beáll nyomott bérért csicskázni valahova, ahol nem akarják röghöz kötni éhbérért, hanem segítik a fejlődését és esetleg még egy jó ajánlólevelet is írnak róla, amit felhasználhat a következő, tőkeerősebb munkáltatójánál.

A másik, amit elfelejtettél, hogy ha a szülők nem támogatnak, akkor bizony vagy diákhitel, vagy meló mellette, vagy mindkettő, hiszen minél könnyebb szak, annál magasabb a ponthatár, ráadásul a kollégium sem alap, ha nem kerülsz be, vésztervnek is kell lennie. Szóval ez alatt a pár év alatt jópár milliót számolhatsz mínuszba megélhetési/tanulmányi/közlekedési költségként és elmaradt jövedelemként, mert kvázi-inaktív voltál. Paradox módon pont a büfészakok azok, ahol tudsz mellette mekiben melózni, egy komolyabb szakon tanulnod is kell és aludnod azért 8 órát, hogy fogjon az agyad. Persze vannak, akik emberfeletti teljesítményre képesek, de ritka.

Végül pedig, ha a korai nyugdíj a célod, akkor a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módszereket keresed felesleges sallangok nélkül. Az alkalmazotti lét a legrosszabb irányvonal, ha csak nem maga a szenvedélyed az, amit csinálsz. Pláne, ha még diplomázni (és ami azzal jár, mert mint mondtam a papír után jön még a tapasztalatszerzés) is kell érte.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük