Elméletben a megtakarítás és költségeink kézben tartása egy nagyon egyszerű dolognak hangzik. Nincs más dolgunk, mint nem költeni többet, mint amennyit megkeresünk; és olyan értelmes dolgokra költeni, amelyek örömet okoznak és életben tartanak, ennyi, és már készen is vagyunk. A legtöbb ember gyakorlati tapasztalata mégsem ez. Egy kis nyomozásra hívlak titeket, amiben megkeressük az egyik gonosztevőt, aki tönkreteszi a pénzügyeid.

Ismétlés a tudás anyja


Az előző cikkben bemutattuk a költség piramist, a kiadások csoportosításának egy módját (érdemes lehet elolvasni a cikket, nemcsak azért mert nagyon jó 😉 hanem, hogy a következőkben használt kifejezések se legyenek idegenek). A piramisban a költségek hierarchiába rendeződnek létszükséglet, jólét-szükséglet és luxus kiadások szerint. Amikor a pénzedet költöd, szükségletet elégítesz ki a piramis egy szintjéről, de nem mindig fogod tudni az összes igényedet fedezni. Ezt ezzel a tartályos módszerrel szemléltettük:

Életszínvonal inflátor - tartály szemléltetés

Több pénz, nagyobb elégedettség és egyéb mítoszok


A pályádon haladva jobb esetben egyre többet fogsz keresni, ahogy több tapasztalatot szerzel. Ilyenkor elképzelés szerint a következő történik:

Életszínvonal Inflátor - nagyobb jólét

Több pénzünket több olyan dolgora költjük, amelyek javítják az életminőségünket, így egyre elégedettebbek leszünk az életünkkel. Egy szép napon pedig elérünk egy pontot, amikor készen vagyunk, a tartály tele. A következő plusz forint kereset szuper, de nem befolyásolja az életünket érdemben, már kimaxoltuk a jólétfaktort, mehet a party:

Életszínvonal Inflátor - boldogság

Nem ismerős a fenti helyzet? Hát a következő? Csak a jólétre koncentrálva nézzük mi történik egy ismerősebb helyzetben.

Életszínvonal Inflátor - nem moccan a szint

Mi történik itt? Látszólag nem nő a jólétre fordított költségünk hiába pumpáljuk bele a pénzt, egyszerűen meg se moccan a szint. Hiába költöttünk többet, a vágyott jólét szint csak nem került közelebb. Távolítsuk egy kicsit hogy lássuk pontosan mi történik:

Életszínvonal Inflátor - moccan az csak nem úgy

Ez mi ez? Megnőtt a tartály!!! Közelről úgy nézett ki, mintha nem moccanna a szint, de most már látjuk, hogy mozog az, csak a szélesebb tartályban pont ugyanolyan magasságot tud csak betölteni. Hogyan lehetséges ez?

Bemutatkozik a gonosztevő, az Életszínvonal Inflátor (ÉLIN)


Bajaink forrása nem más, mint ez a rejtélyes álarcos alak:

Életszínvonal Inflátor - ÉLNI maga!

Bármikor, amikor több pénzhez jutunk ő az, aki az öklén lévő Végtelen Életszínvonal Inflátor Kesztyűvel szépen kiterjeszti a tartály méreteit, valahogy így:

Életszínvonal Inflátor - ÉLNI hatás

Mit tesz ez a bitang valójában? A luxusköltéseket összekapcsolja a jólét szükséglettel és átpumpálja a dolgokat luxusból jólétbe, amivel közben ki is tágítja a tartályt. Ezáltal folyamatosan azt fogod érezni, hogy nincs elég pénzed, de ha csak egy kicsit többet keresnél, akkor minden fasza lenne. Ráadásul, ez az érzés semekkora bevétel növekedés hatására nem akar elmúlni.

De ki ez az alak valójában? Egy gonosz manó? Az illuminátusok? Karvaly bankárok? Netalántán maga a gazdaság, a kapitalizmus, vagy a Kormány és politikája? Derítsük ki!

A nagy leleplezés


Hívjuk segítségül a leleplezéshez az egyik legnagyobb szaktekintélyt a szakmában: Rejtély Rt-t!

Életszínvonal Inflátor - Rejtély Rt.

Segítségükkel, egy pár kergetőzős montázs után sarokba szorítottuk az ÉLIN-t, a gonosztevőt. Most pedig leplezzük le:

Életszínvonal Inflátor - leleplezés
  • Te magad?!!?
  • Igen, és megúsztam volna, ha nincs ez a néhány minden lében kanál fiatal!

Ez a nagy titok: valójában az életszínvonalad inflációjáért csak te vagy a felelős. Ez részben természetes dolog, az ember változik. Ahogy változol, olyan dolgokra fogsz vágyni a jólétedhez, ami korábban luxusnak tűnt. Senki sem várja el senkitől, vagy ítél el másokat azért, ha valaki felnőttként nem úgy étkezik, mint egy kollégista, vagy többet költ sportra, mint korábban stb. (Mindenki tetszése szerint illessze be a rá vonatkozó részt). Gond akkor van, ha sosincs vége az új igényeknek, nincs egy pont, amit elérve azt mondod, hogy elég. Ha mindig többet akarsz és attól várod a megváltást, akkor sosem fogod tudni a kézbe venni a pénzügyeid irányítását, ehelyett azok fognak irányítani téged.

Feneketlen kút


Ez nem egy szép jövőkép, mert míg a jólét tartály rugalmasan tud tágulni bizonyos keretek között, addig a luxus tartály egyenesen egy fekete lyukban végződik, sosem fogod tudni feltölteni, sosem lesz vége az új igényeknek:

Életszínvonal Inflátor - feneketlen kút

A világ összes pénze sem elég, mindig tudsz találni nagyobb autót, házat, repülőt, szigetet, űrállomást, amire elverheted a pénzed. Ezért nem engedhetsz mindig magadnak, ki kell jelölnöd a határaidat, amelyeket ésszerű időközönként felülvizsgálhatsz. Ezeken a határokon belül kell maradnod, ha rendben akarod tudni a pénzügyeidet.

Ez nem azt jelenti, hogy nem költhetsz luxusdolgokra. Csak azt, hogy tisztában vagy azzal, hogy az ilyen típusú költésiddel kényezteted magad, nem pedig a jólétedet ápolod. Fontos tehát, hogy éberen őrizd a kiadásaid és a költség piramisod, ne hagyd, hogy dolgok csak úgy átcsúszzanak fű alatt a jólét szintjére.

 Ha fontos az anyagi biztonság, akkor ne költs helyette mindig ruhára; ha a sport és egészség a prioritás, akkor mondj nemet a bulikra, ha választanod kell a kettő között. Tudd mindig, hogy hol vannak a határaid, és ha többet is keresel, először ezekre szánj több erőforrást. Ha még marad fennmaradó, akkor dönthetsz úgy, hogy egy újabb elemet veszel be a jóléti prioritásaid közé, például minőségibb ételeket eszel, jobb ruhákat veszel, vagy drágább nyaralásra szánod a pénzedet. És ha ránk hallgatsz, akkor odafigyelsz arra, hogy többet keress, mint amennyit elköltesz, mert szerintünk ez a pénzügyi szabadság titka.

Tetszett a cikk? Iratkozz fel és minden héten elküldjük legfrissebb cikkeinket!



1 hozzászólás

Penge · október 19, 2019 - 6:17 du.

Ennek van egy másik oldala, ami szerintem több pénzügyileg tudatos embert érint. Ez pedig, amikor a bevételeidet nem tudod növelni, mert annyira magadévá tetted az aszketizmust, hogy már nem is érzékeled lemondásnak, miközben a környezetedet teljesen elidegenítetted magadtól, amikor már bárhova mész, bárhova nézel, mindenhol árcédulát látsz és ami másnál a táguló jólét tartály, az nálad azt jelenti, hogy nem feszülsz meg a munkában, ha éppen ráérsz beugrasz, de nem remegsz azért, hogy legyen túlórád és a végén már annyira elszakadsz a realitásoktól (csak épp a spórolási oldalon), hogy mikor hívnak dolgozni x összegért, akkor olyanok futnak végig az agyadon, hogy
– Hm… az egyébként is -1 ezres lenne, mert akkor már kajálnom is kéne, persze kihozhatnám olcsóbban is, de most nem fogok lemenni a SPAR-ba zsömléért meg parizerért, van x millióm, akkor már megengedek magamnak aznap két gyrost, na meg most bérletem sincs, mert a fix melóhelyemen nem kell BKV-zni, meg egyébként is akkor korán kellene kelnem. Így meg legalább nem romlik meg az a rakás kaja, amit áthozott a szomszéd néni hálából, mert kikergettem a zöld lombszöcskét ami a függönyén volt, így legalább 2 napig a kajám is ingyen lesz… amivel szintén spórolok.”

Aztán jön a racionalitás, előkapod az Excelt és megnézed, hogy ha legalább heti szinten bevállalnál ilyen extra melókat, akkor az mennyivel növelné a bevételeidet, aztán a 40 év múlva kapott, inflációval korrigált eredménnyel ugyanúgy nem vagy elégedett és hagyod a francba az egészet.

Ami persze teljes mértékben kontraproduktív, de belefásulsz az egész pénzkeresés dologba és nem tudod már magad mivel motiválni. Mert amire igazán vágynál, ahhoz egy nullával kéne többet keresned és az életszínvonalad akkor is csak éppen annyival növelnéd, hogy ne idegenítsd el magad a többi embertől teljesen és legalább a látszatát fenntartsd annak, hogy te is normális életet élő normális ember vagy.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.